Az egész valamikor tízéves koromban kezdődött. Akkortájt kaptam életem első számítógépét, egy C64-et: C modell, 1541-es meghajtóval, színes Philips monitorral. Nagyon menő volt. Első programjaimat a Commodore újság és a Hetedhét Commodore 64 könyvből tanultak alapján tákoltam össze. Nem voltak valami nagy programok, de programok voltak.

Aztán jött a PC korszak, és sokáig nem érdekelt a dolog. Egyetlen próbálkozásom egy QBasic kreálmány volt, ami a PC szpíkeren elvinnyogta a magyar himnuszt :)

Gimnáziumban jött a fordulópont. Bátyám egyik nap a számítástechnika háziját írta otthon, ami abból állt, hogy a gép átváltott grafikus módba, és a fekete képernyőre véletlenszerűen színes pöttyöket rajzolt. Ez akkor nekem valami egészen fantasztikus dolognak tűnt, és ekkor határoztam el, hogy én is meg fogok tanulni programozni. Csak úgy hobbiból, mert amúgy villamosmérnök szerettem volna lenni (nem lettem).

És akkor itt felpörögtek az események. Gimi elsőben megtanultam a Pascal alapjait, majd a barátaimmal flopikon csereberélt SWAG gyűjteményből hamar továbbképeztem magam. Írtam vizuális szerkesztőt lemezújsághoz, programoztam printer portra kötött futófényt (házibulikban nagy sikere volt), midenféle 3D-ben pörgő-forgó bigyókat és természetesen saját CRT unitot assemblyben. A Benkő-féle Pascal könyv és Peter Norton: Az IBM PC programozása voltak akkoriban a bibliáim.

Egyetemen aztán kicsit alábbhagyott a lelkesedés. Főleg mások C és Pascal nagyháziját kódoltam, illetve tettem egy bátortalan lépést a grafikus desktop alkalmazások irányába: Tcl/Tk alapokon újraírtam a futófény vezérlőmet. Volt még egy kis kitérőm az erő sötét oldalán is, de azt most inkább hagyjuk :).

A web, mint fejlesztési platform egyáltalán nem érdekelt. Mígnem egy nap be nem állított egy évfolyamtársam azzal, hogy menjünk webprogramozni, pénzért. Mondtam, hogy nem értek hozzá, erre ő: nem baj, nem kritérium. Így indult a webes karrierem. Azóta eltelt tizennégy év a mai napig töretlen lelkesedéssel csinálom. Egyszerre a munkám és a hobbim.